Történet

Jelen

Nándorpusztán olyan tulajdonosok jelentek meg, akik meglátták a természet szépségében rejlő értékeket és határozott elképzelések mentén a meglévő épületek megmentésén fáradoznak. Ennek keretében először rengeteg kommuniális hulladékot és több száz m3 ipari hulladékot kellett elszállítani a helyszínről, majd újra kellett teremteni az infrastruktúrát.

A természet által visszanyert területek kitisztítása után parkosítás és kutatómunka kezdődött, melynek a történelmi háttér mellett meg kellett állapítania, hogy a helyszínen talált épületek vagy maradványok közül melyik, mikor épülhetett. A kúriának nem maradtak meg az eredeti tervei, ezért falkutatással lehetett csak megállapítani az épület egykori architektúráját. [03-DSC_1972.jpg] Ennek során rengeteg felfedezést tettünk, melyekről még a XX. sz. második felében ott élők sem tudtak. Ezek mellett fel kellett építeni egy olyan gazdasági modellt, ami alapján működtethető az az intézményrendszer, mely képes bemutatni e gazdag múltat.

Múlt

1082-ből származik az első, Mányt említő oklevél („Man” néven). A középkorból az itt lévő uradalmak vitás ügyeinek rendezése közben keletkezett periratok anyaga tanúskodik a birtokviszonyokról, a Mány körüli pusztákról. A XIV. sz-ban a Báztéi család tagjai osztozkodnak a birtokokon (a Básztély család neve a szomszédos Vaszélypuszta nevében maradt fenn).

A török időkből Budai szandzsákban (adóösszeírás) találunk adatot: Mány-pusztát a budai nahijében (közigazgatási egység) találjuk.

Több, mint 250 éven keresztül a Batthyány család birtokolta, de történetét nem kerülték el a kisebb-nagyobb birtokviszályok: elzálogosítás, adományozás és örökösödési viták, melyek oklevelei pontos korrajzot adnak.
A majort valamikor 1819 és 1869 között alapíthatták a Batthyányak, de a terület maga jóval korábban is része volt a bicske-mányi uradalom gazdaságának.

A mai Nándorpuszta jóval az udvarház felépítése előtt ún. „urasági tilosokat” foglalt magában (az erdő hasznait kizárólag és szigorúan csak a birtokos szedhette) és minden valószínűség szerint elegáns vadászatok színteréül szolgált. Erről tanúskodik Bedő Ferenc tiszttartó levele Batthyány Lajos nádornak.

A mai Nándorpuszta elődje több katonai térképen is felbukkan: 1794-es térképen még „Fűz Völgy”-ként említik. [1794_térkép.png]

„Nándori Uradalomként” először az 1860-as uradalmi térképen nevezik, ahol már egyértelműen látható, hogy a mai majorságban volt a birtokigazgatás központja, ide futnak össze az utak és jelölik az épületek helyét. A Nándori Düllő és Eszterpuszta közti utat Nándori útnak hívták (ez a jelenlegi Vasztélyba vezető út). [1860_térkép.png]

Egy 1884-es térkép pedig pontosan mutatja a majorság épületeit, a Sajgó-patakot és jelenleg is meglévő hídját és a szurdokvölgyet is. [1884_térkép.png]

Ezzel meg is dőlt az a legenda, mely szerint a helység neve a nándor népnévből származik (melynek jelentése dunai bolgár, mint Nándorfehérvár nevében) és arra utalna, hogy a terület a XX. század elején a Bolgár Követség tulajdona. A ma is látható kúriát ők emelték birtokigazgatási központ céljából, a gazdatiszt szálláshelyének.

1920-as években Sasanoff Eduárd bolgár nagykövetet említik a 943 katasztrális holdas birtok tulajdonosaként. [1920_kúria.jpg]

A 30-as években már a Fuchs család nevéhez köthető a kastélyépület előtti díszpark kialakítása, melyet a kidőlt fák évgyűrűinek vizsgálata igazolt: a fasort 1934-ben telepítették.

A 40-es években a Ziegler család pihenését szolgálta kúria és az azt körülvevő majorság. Ziegler Géza építészként vagyonát budapesti bérpaloták kiadásából szerezte, mely a kor legnagyobb adózói közé emelte. A család 1944 januárjában hagyta el a kúriát, 2 nappal az orosz csapatok érkezése előtt. Bécsen keresztül menekülve felkutatott leszármazottai Long Island-en élnek. Az itt felnövő unokája már nem láthatja a kúriát, pár éve hunyt el.

Mány és környéke ez egyik, a világháborút legjobban megszenvedett település. A messzi fronton elesettek mellett a lakosság is szenvedett, hiszen a frontvonal itt húzódott, a falu többször gazdát cserélt. A németek elhurcolták a zsidó és kommunista lakosokat, az oroszok pedig a svábokat. Aki tudott menekült, még az állatállomány is elpusztult. Mány mellett törték át az orosz ostromgyűrűt a budai várból kitörő csapatok maradványai.

1945 után Állami Gazdaság létesült Nándorpusztán. Itt gyűjtötték össze a háborús lovakat, itt válogatták össze a később nemzeti kinccsé nyilvánított lipicai törzsállományt, amit tenyésztésre vittek tovább Szilvásváradra.

A háború után rengeteg embert telepítettek be Nándorpusztára. A háború előtt kb. 100 fős lakosság akkor 180 főre nőtt. A kúriát 4 lakásra osztották fel és itt jött létre 1951-ben a nándori külterületi 4 osztályos iskola. Fantasztikus közösség alakult ki a betelepített, egymásra utalt emberekből. Az akkor még gyermekkorukat itt élők évente visszajárnak. Elbeszéléseik Illyés Gyulának a Puszták népe szociográfiáját elevenítik meg.

A kádári Új Gazdasági Mechanizmus jegyében 1968-ban a TSZ berkein belül rengeteg, jól termelő melléküzemág létesült. Pl. Nándorpusztán töltötték a vazelint, melyet még Szaud Arábiába is szállítottak. Majd később indult a Hypo-kiszerelési munka, a mányi kőporból a legendás VIM súrolószert itt gyártották, volt itt varroda, nyomda, szemüveg-összeszerelő üzem, autoantenna-összeszerelés, könyvtár, napi háromszor buszjárat.

1979-ben megkezdődött a Mányi bányaüzem építése. A Mányi Bányaüzem két ütemben épült volna, de csak az első indulhatott meg. Nándorpusztán kutatófúrásokat végeztek és több bányaaknát létese kezdődött meg. A bányaüzem térhódítása a lakosság fokozatos kiköltöztetésével járt, lebontották a lakóházakat és a gazdasági épületeket. A nyolcvanas évek végén, amire az eocén-program csődje is nyilvánvaló lett, már csak 19 lakos élt Nándorpusztán.

Amit a háború és az erőszakos iparosítás nem pusztított még el, azt megtette a rendszerváltás utáni vadprivatizáció. Az új tulajdonosok nemtörődömsége oda vezetett, hogy nem maradt ép épület a pár évtizeddel azelőtt még virágzó településen. A kúria addig még viszonylagos épségben maradt parkjának műtárgyait (szobrok, kovácsoltvas-kapu, virágládák) elhordták.

Jövő

Ha az elképzeléseket kellene megfogalmazni, akkor nem lenne elég ennek a honlapnak a tartalma. Mivel a jövőt nem lehet megjósolni, csak azokat a tényeket érdemes körülírni, ami majd egy olyan jövőhöz vezethet, amiért az ide látogatóknak évről-évre érdemes lesz visszatérniük. Szeretnénk, ha ez az arra érdemes épület és az arra érdemes környezete visszanyerné régi patináját és egyben meg is újulna olyan értelemben, hogy miközben képes lesz a mai ember igényeinek szolgálatára, bölcsen rámutasson elmúlt idők hibáira és erényeire.

Bár a majorság területe magántulajdonban van, de szeretnénk egy olyan nyitott rendszerben látogathatóvá tenni, ahol többfajta idegenforgalmi ág békésen megférve, megtalálja a helyét és képes maradandó élményt nyújtani a közönségnek.

Ennek érdekében elkészítettük a terület parkosítási tervét és a kúria építészeti kiviteli terveit. Mindegyik több kivitelezési fázisra bomlik.

Az egyéb, egykoron meglévő épületek is fokozatosan megújulnak. A különböző korokban készült épületek megférnek egymással, jelzik majd az utókornak az elmúlt viharos évszázadot és feladatuk, hogy elkülönítsék a különböző turisztikai ágakhoz tartozó funkciókat.